A szakrális kommunikáció színterei: A zarándoklat

A zarándoklat egy máig élő, s talán nem túlzás azt mondani, hogy újra reneszánszát élő társadalmi gyakorlat. Mint vallási és kultúrtörténeti hagyomány egy adott korban ismert jelenségekre, átfogó társadalom- és eszmetörténeti folyamatokra utal. Szerepe indikátorként is felfogható, amely a kultúra más területeivel kapcsolatban fontos utalásokat tartalmazhat. A zarándoklat mint vallásgyakorlat minden korban változott, fejlődött, mindig magán viselte-viseli az adott kor társadalmi jellegzetességeit. Komplexitása révén képes egyéni, közösségi, társadalmi tartalmakat hordozni, képes azokat a jellegzetességeket felmutatni, amelyek az adott kor vallásosságát jellemzik. Ezért fontos kutatása a vallásos jelenségek leírása sorában. Emellett a zarándoklat a vallási élmény megtapasztalásának eszköze lehet, s vonatkoztatási keretein belül (hagyomány, tudás, liturgia, paraliturgia) a szakrális kommunikáció aktivizálódásának színteréül tud szolgálni. Korpics Márta kommunikációkutató. Fő érdeklődési és kutatási területe a vallás és kommunikáció kapcsolatának vizsgálata. Ezen belül kiemelten foglalkozik a szakrális kommunikáció színterén lévőjelenségek vizsgálatával. Több tanulmányt jelentetett meg a zarándoklatról, egy új modellben elhelyezve ezt a jelenséget, de a vallásos közösségek kutatását is fontosnak tartja.