A szabadság kis körei \(tanulmányok Bibó István életművéből)

Bibó István személyisége és elvrendszere mintegy két évtizede foglalkoztatja a magyar demokratikus gondolkodás fiatalabb nemzedékét. Az érdeklődés még Bibó István életében, annak utolsó éveiben kezdődött, első kifejezését a nevezetes, 1981-re elkészült, de csak kéziratosan terjeszthető "emlékkönyvben" nyerte el, majd folytatódott a gyűjteményes Bibó-kiadások - az 1984-ig négy kötettel jelentkező berni, majd az ezt követő budapesti válogatás - körüli vitákban, hogy végül országossá és átütő erejűvé váljék az 1989-ben visszanyert szabadság első éveiben. Miközben Bibó műveiből újabb és újabb forráskiadások láttak napvilágot, eszméi végre az egyetemi és főiskolai oktatásba is bekerülhettek, egyszersmind tudományos konferenciáknak képezték fő vagy kiegészítő tárgyát. A sort a szegedi egyetem nyitotta meg még 1989 májusában, de úgyszólván alig van az országnak olyan felsőoktatási intézménye vagy társadalomtudományi műhelye, ahol az ezt követő években Bibó István gondolatairól így vagy úgy ne esett volna szó. Az évtized végére, amely ezúttal század-, sőt ezredvég is, ez az érdeklődés valamennyire lanyhult. Talán nem is az érdeklődők száma és kíváncsisága csökkent, hanem inkább az a várakozás, amely a bibói eszmék 1980 utáni újrajelentkezését, majd 1989 utáni diadalmas visszatérését kísérte. A kommunizmus helyén berendezkedő új demokrácia sok tekintetben nem váltotta be a jövetelét kísérő első elképzeléseket: ez vonatkozik arra a szellemi befektetésre is, amelyről föntebb szó volt, vagyis arra, hogy ami itt a kommunizmus bukásával beköszönt, ahhoz valamiképpen majd Bibó szolgáltatja a kulcsot. A dolog miértje hosszabb tárgyalást igényelne, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a történet így alakult, vagyis hogy nem a bibói elvrendszer lett az új magyar demokrácia fundamentuma, holott sokan ezt várták, sőt szorgalmazták.