A rokokó és a klasszicizmus

A 18. századot inkább a világ új szemléletmódja szerint szokás a felvilágosodás, a fény századának nevezni. A képzőművészetekben sok stílusirányzat él együtt, hat kölcsönösen egymásra, változtatja a művészi látásmódot nemcsak országról országra, hanem az alkotóművészek egyénisége szerint is. Még él a hagyományos barokk, miközben XV. Lajos francia udvarában a túldíszített és fényűző formákat kedvelő stílus születik. A rokokó ellensúlyozására szinte vele egyszerre megszületik a ráció mindenhatóságát elsődleges követelménynek tartó klasszicizmus. Hatás és ellenhatás, mozgás és ellenmozgás teszi változatossá ennek a századnak a képzőművészetét. A luxusművészetek mellett megjelenik a bensőséges, Gainsborough fényűző képei mellett a már romantikusnak tekinthető tájképfestészet. A kötet a korszak egyik legnagyobb egyéniségének, Francisco Goyának művészi világát bemutató fejezettel zárul. Őt sokan már a modern festészet nagy szellemének tartják. Az építészetben nagy együttesek születnek, amelyek legtöbbje világot megismerni akaró utazásaink közkedvelt célja manapság.