A renegát

Előszó Részlet a kötetből: "A Posilipo felől nedves, meleg szél idomtalan felhőtömegeket kergetett az öböl fölött. A levegőnek már eső-szaga volt és a közelgő sirokkó nyomása ráfeküdt az egész kikötőre. A nápolyi éjszaka sokat emlegetett varázsa mintha egészen eltűnt volna. Fekete vízen fekete árnyak mozogtak, hajók, amelyek jöttek és távoztak. Vörös és zöld jelzőlámpák egy pillanatra fölcsillantak és ismét eltűntek. A kikötőmunkások szintén érezték a sirokkót, csendben, dal nélkül végezték éjszakai munkájukat. A hajóstársaságok nagy, közös várótermében két hölgy már másfél óra óta várakozott. A szálloda kocsija elvitte őket a vasrácsig, a portás azután megmagyarázta a hordároknak, hogy a hölgyek a Szlavónián fognak tovább utazni. Néhány gyanús csirkefogó egy pillanat alatt leszedte az útitáskákat és elrohant velük. Azóta nem látták viszont őket. Amikor ki akartak menni a csónakokhoz, az ajtót zárva találták. Hiába magyarázták az őrnek, hogy a Szlavónia menetrend szerint este tíz órakor indul és már féltízre járt az idő. A válasz egy hosszu előadás volt, sajnos, nápolyi dialektusban. A nápolyi dialektust pedig állítólag még az olaszok sem értik meg. Az őr kézmozdulatai azonban elég világosak voltak. Menjenek csak vissza egész nyugodtan a váróterembe és legyenek türelemmel."