A púpos

Hajdú István a Piknik a Szaharában (1993) című antológiában bemutatkozó nyolc fiatal szlovákiai magyar író egyik kiemelkedő tehetsége. első önálló kötetének novelláit a mélyen átgondolt, tudatos szerkesztés jellemzi, melyen belül elemi erővel, eredeti, egyedi nyelvezettel jeleníti meg "hőseinek" világát: a 20. századi, azon belül a közép-európai ember értékvesztését és értékkeresését. Novelláinak anyagát ezért értelemszerűen át- meg átszövik a nagy kérdések, a lélek szomjazó és drámai monológjai, az élet és a halál, az immanens és a transzcendens viszonyának kérdései. Hajdú lázadó író, lázadó, ezért elutasítója mindannak, ami olcsó, középszerű és megalkuvó. Ugyanakkor teljesen nyitott: az olvasóval együtt keresi azt, ami az embert szabaddá, harmonikussá, "normálissá" teheti; ezért a novellákon belüli "hallgatásai" éppoly értékesek, mint felvetett kérdései.