A nyugati mézelő méh és korszerű hasznosítása

A sokszínű élővilág milliós számú fajaival az ősidők óta napjainkig elbűvöli, gondolkodásra és annak hasznosítására készteti a kutató elmét és a gyakorlati szakembert. A háziasítottnak nem mondható, ám tenyésztésben vont állatfaj, a mézelő méh termelési célú hasznosítása csak akkor lehet eredményes, ha ismerjük szuperorganizmusának jellemzőit és a környezetével összefüggő, bonyolult viszonyokat. Egyértelmű, hogy ezzel a hasznos szociális rovarral kapcsolatos tudásunk, megoldásainak úgy a kutatás, mint a gyakorlat szempontjából elégtelenek. Az ókori görögök óta tudjuk: a világon a legállandóbb dolog a változás. Ha nincs meg az alkalmazkodás, annak következménye a természetben az érintett fajok eltűnése - és valami hasonló az emberi társadalom érdekvezérelt, eredményközpontú gazdaságában is. Napjainkban - eltérően a néhány évtizeddel ezelőtti helyzettől - számos fenyegetéssel, a biológiai sokféleség aggasztó szegényedésével, a klímaváltozás és a globalizált élelmiszer-értékesítés kedvezőtlen hatásaival szemesül a megporzó rovarvilág, köztük a mézelő méh, a kutató és a termelő méhész. Ezeknek a veszélyeknek a mérséklése érdekében a jelen és a jövő szakembereinek sok mindent kell még megérteni, tenni, sőt változtatni. Ehhez kíván hozzájárulni több mint 4 évtizedes, nem lezárt ,,tanuló éveit" követően a szerző, közreadva mindazt, amit a számtalan kutatási eredmény és a gyakorlati eljárás közül fontosnak tart.