A női test igazsága

,,Az a körülmény, hogy a kereszténységben hajlamosak vagyunk Istent szakállas öregúrként elképzelni, meghatározza a nemiséggel rendelkező szubjektumok számára a hit és a transzcendenciához való viszonyulás lehetséges módjait. A hasonló körülményeknek - mint például hogy a múzsa az európai költészetben szinte kizárólagosan nő, akárcsak a szépség istennője, hogy az Atya inkább feláldozza és megmenti fiát, mintsem táplálja és siratja, mint Szűz Mária, vagy hogy Európában a megértésnek a látás a legfontosabb analógiája - mind komoly konkrét következményei vannak a szenthez, a szépséghez, a megértéshez és a hasonló elvont létezőkhöz való viszonyunkban." Kalmár György könyvének központi témája tehát a női test és az igazság metaforájának az európai kultúrkör keretén belül való meg-, illetve felülvizsgálata. A szerző imponáló magabiztossággal, ámde mindvégig következetesen és egyfajta intellektuális óvatossággal (bölcsességgel) járja körbe a különböző, női testtel és igazsággal kapcsolatos toposzokat, metaforákat, trópusokat. A bejárandó út a késő középkortól egészen a huszadik század 70-es éveiig tart Chaucer, John Donne, de Sade márki, Roland Barthes és Derrida szövegeit összevetve és reflektálva azokra a gender studies, angol irodalomtörténet, irodalomelmélet felől. A rendkívül alapos szövegelemzések mellett a könyv másik legfőbb erénye, hogy nem valami végső igazság(ok)ra próbál következtetni, sőt kifejezetten óva int az esetleges korok egyes szemléleteinek másokra való ráerőltetésétől. Mindezt abban a reményben, hogy némiképp hozzájárul filozófiai és irodalmi hagyományunk keretén belül egy bizonyos fajta, összetettebb megértéshez a nőiség, testiség és igazság relációjában.