A névtelen (Nyetocska Nyezvanova)

Nyetocska Nyezvanova, a kis névtelen leány regénye a nagy orosz regényírónak tán legfinomabb és legszelídebb műve. Téli regénynek is nevezhetné az ember, vay az orosz uriház, az "oszobnyák"regényének. Bár a regény első része, a lassan elzüllő és az őrület ködös örvényeibe sodródó lángeszű hegedűs képe megdöbbentő mélységével leköti és megrázza az olvasó lelkét, a sulypont mégis a regény második felére esik, a két uriház téli csöndjében zárt ajtaja-ablakai mögött lejátszódó szótlan tragédiákra. Az orosz uriháznak egészen különös a levegője, főleg télen, mikor az orosz ember élete, házának melegtartó vastag falai mögött játszódik le. A padmalytól a mennyezetig emelkedő hatalmas kályhák tüze öt hónapon keresztül nem alszik ki, az ablakok be vannak szegelve, a két üvegtábla közét szines vattával rakják ki. Langyos, melegházi levegő hullámzik a hatalmas termeken s a hosszú folyosókon. Az élet üteme meghalkul és elcsöndesedik, mint a fagyott földbe fudódó halak és hüllők szívverése s a munkába zárkózott lelkekben némán zajlanak is nekünk gyakran egészen érthetetlen lelki harcok, kétségek és tusák, melyek hirtelen szenvedélyes kitörésekben, szürkületig szövődő vitákban, végnélküli kártyajátékban vagy a vutki nirvánájában keresve kiutat.