A napóra hangja

A csúcsmenedzserből harmincévesen szinte egycsapásra elismert íróvá lett Hana Andronikova az utóbbi évek cseh irodalmának nagy felfedezettje. A Könyvklub nagydíját elnyert regénye, A napóra hangja bámulatosan nagy ívű, közel egy évszázad történelmét átfogó mű, amelynek magva egy csodálatos, megrendítő szerelmi történet. Egy szenvedélyes, sohasem múló szerelem története. A csehszlovákiai német Tomás Keppleré és a csehszlovákiai zsidó Ráchelé. Erre a szerelmi szálra fűzi fel az írónő három - gyökereiben, értékrendjében merőben különböző - család teljes huszadik századi történetét, amelynek első színhelye-állomása a cipőkirály, Tomás Bata által épített Zlín városa, ahol Tomás Keppler építészként dolgozik. Aztán családostul elküldik Indiába, ebbe a mesés, csupa rejtély, csupa ellentmondás országba, a fény és az árnyék földjére. Amikor évek múltán hazatérnek, a vén kontinensen már érezni a háború előszelét. Tomás Kepler legalábbis érzi, és mindent meg is tesz, hogy időben kimenekítse családját és főleg zsidó feleségét Csehszlovákiából, sőt Európából. Ám mire sikerül megszereznie az amerikai vízumot, már késő: a csapda bezárul. Életbe lépnek a zsidótörvények, Ráchelt deportálják Terezínbe, majd Auschwitzba viszik. Kizökken az idő, kifordul sarkaiból a világ, s az ember tehetetlen szalmaszálként hányódik a történelem viharában. A született mesélőnek bizonyult Andronikova három kontinensen, több idősíkon játszódó többszörös családregénye meglepően érett, gondosan kimunkált mű, amely nagy eseményekről és nagy érzelmekről szól - nagy szavak nélkül.