A nagy tragédia (szintézis) I-II.

Miután népemet rabszolgaságra vetették, hazám elsüllyedt, bútoraimat, könyveimet elkótyavetyélte a csőcselék, otthonomba idegen ült bele, egy közel öt évtizedes élet sivár romjain kuporogva, a Bajor-Alpok egy kis falujából éveken át figyeltem, hogy mi történik a második és nagyobbik hazámmal, Európával, és kutattam, boncolgattam az okokat és összefüggéseket, a bűnöket és hibákat. Ez a könyv öt esztendei tépelődésnek az eredménye. Nem politikus írása, hanem történészé és európai emberé, aki Közép-európából szemlélte azt a megrendítő komplexumot, amit a kegyes hazugságokkal rosszul leplezett mohóság, irigység, önzés, erőszak és bosszú az utolsó emberöltő folyamán létrehozott. Ezeket a személyes vonatkozású dolgokat azért írtam le, hogy megmutassam, hogy ez a könyv, már csak írójánál fogva is független és objektív. Az életem napszámos élet, tehetetlen élet, nem sokat érő élet, én nem tartozom felelősséggel semmiért, ami történt, nekem tehát nincs szépíteni valóm, én elvesztettem mindent, még az élet szeretetét is, nekem tehát nincs féltenivalóm, nekem nincsenek politikai céljaim, tehát nincs népszerűsítenivalóm.