A művészet szociológiája

Jelen munkámat abban a tudatban adom közre, hogy a tárgy első átfogó feldolgozása. Átfogó, a szónak abban az értelmében, hogy a művészetszociológia minden lényeges és aktuális problémájának módszeresen összefüggő, egységes képét és summázását adja, de nem abban az értelemben, mintha tárgyát kimerítené, mert ehhez a látomásnak olyan teljessége kell, ami legfeljebb a művészi fantázia révén érhető el, tudományos úton soha. S minthogy a művészet mindig céljánál van, ha szabad önmagamat idéznem, a tudomány ellenben mindig csak úton elérhetetlen célja felé, az imént elhangzott megállapítás, miszerint könyvem a tárgy első teljes kifejtése, korántsem úgy értendő, mintha a művészetszociológia problémáit előttem nem vizsgálták volna mások is, nemegyszer fényes eredménnyel; hiszen igen sok idevágó tanulmány látott napvilágot, részint különálló kutatások gyümölcseként, részint nagyobb művek keretébe ágyazva, s ezek közül némelyik olyannyira alapvető és gondolatgazdag, hogy nélkülük lehetetlen lett volna e munkát jó végre vinnem, sőt, akár csak belevágnom. Ez egészen soha meg nem szakadó s csupán olykor-olykor kihagyó sor kezdetén olyanok állnak, mint Diderot, Lessing, Mme de Stäel, Marx és Hegel, folytatói napjainkig olyan kritikusok és szociológusok, mint Sartre, Edmund Wilson, Walter Benjamin, Lukács György és Adorno. Korábbi kísérletekhez hasonlóan jelen kötet sem vállalkozik rá, hogy a felvetett probléma végérvényes, vitathatatlan és változhatatlan megoldását nyújtsa. Minden megoldási kísérlet szükségképpen történetileg-társadalmilag determinált, sajátos nézőpontot képvisel, s a probléma különböző aspektusai csigavonalat alkotva járják körül tárgyukat, ahelyett, hogy egyenesen felé tartanának. S amiképpen megoldási javaslatunknak megvan a maga hosszú, tekervényes, több önálló fejlődési szakaszra oszló előtörténete, szubjektíven és fokozatosan alakultak ki, tisztázódtak és fogalmazódtak meg e tanulmány szempontjai és problémái is. Minden előző munkám mintegy a kiinduló kérdésre adandó válasz vázlata, bevezetése volt vagy előkészület rá. Maga a kérdés pedig egy filmvállalat alkalmazásában kifejtett tevékenységemből nőtt ki, s egy olyan esemény sugallta - egy új művészeti ág létrejötte -, amihez foghatót a történelem nem produkált a görög dráma kialakulása óta; én ezt a folyamatot mondhatni laboratóriumi körülmények között tanulmányozhattam, hiszen filmpropagandával foglalkoztam, s lévén munkaköri kötelességem megfigyelni mű és fogadtatás viszonyát, észleleteim első perctől fogva a szociológia körébe vágtak. De kezdetben csupán tapasztalataim és ismereteim ama alapvető készletét gyarapították, mely sokáig hozzáférhetetlen, s csak hosszú évek múltán válik kiaknázhatóvá és kitermelhetővé. Figyelmem az első szakaszban egyes-egyedül a művészetre irányult, művészet és társadalom kapcsolatára alig-alig; ilyen irányú érdeklődésem a wölfflini elvek értelmében tisztán formális volt, esztétikai nézőpontom pedig még sokáig kizárólag a művészettörténet "belső logikájára" utalt. Tartalom ALAPFOGALMAK Az élet és a művészet teljessége 13 Spontaneitás és konvenció 30 Szociológia és lélektan 55 Művészet és történetiség 91 MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM KÖLCSÖNÖS VISZONYA Bevezetés. Kölcsönhatás és dialektika 113 A művészet mint a társadalom terméke 119 A művészi alkotás tényezői 119 A természeti tényezők 123 A nemzedéki tényező 149 A kulturális tényezők 166 A történelmi materializmus 225 A művész szerepe a társadalom életében 258 Propaganda és ideológia 258 A művész helyzetének alakulása a történelem során 288 A társadalom mint a művészet terméke 361 A művészet mint társadalomkritika 361 A l' art pour l' art problémakör 367 A DIALEKTIKA FÉNYE ÉS LIDÉRCFÉNYE A dialektika fogalma 387 Az ellentmondás elve 393 A kettős igazság 393 A dialektikus folyamat tagolása 402 A dialektikus konfliktus 408 A "meghaladás" fogalma 419 Anazlízis és szintézis 427 Metodológiai és ontológiai dialektika 429 A történelem és a természet dialektikája 436 Kritikai és prófétikus történettudomány 436 A természet állítólagos dialektikája 446 Az esztétikum dialektikája 454 A művészet paradoxiái 454 A művészi alkotás folyamata 462 A struktúra dialektikája 470 A művészettörténeti folyamat 474 A dialektika korlátai 484 ÚTBAN A SZERZŐTŐL A KÖZÖNSÉGHEZ Adás és vétel 499 A művészi élmény 512 A művészetfogyasztó 520 A közvetítők 536 A műkritika 547 A közvetítés intézményei 567 A műkereskedelem 586 Megértés és félreértés 599 Siker és balsiker 617 Társadalmi és nem társadalmi mozzanatok 623 A MŰVÉSZET DIFFERENCIÁLÓDÁSA MŰVELTSÉGI RÉTEGEK SZERINT Osztály és műveltség 631 A művelt elit művészete 641 A népművészet 648 A kérdés elmélete 648 A kérdés története 663 Népszerű művészet 668 A fogalom meghatározása 668 Fejlődési fokok 680 Tömegművészet 687 McLuhan tömegkultúra-elmélete 702 A tömegközlés médiumai 710 A bestseller 710 A film 718 Rádió és telefízió 727 Pop-art 733 Homogén és heterogén jellemzők 737 A pop-zene 742 A pop-festészet 746 A MŰVÉSZET JÖVŐJE Elméletek a művészet pusztulásáról 753 A jelenkor művészetének létfeltételei 757 Világnézeti feltételek 757 Stiláris feltételek Modernizmus 772 Az avantgarde 779 Expresszionizmus 785 Kubizmus 790 Szürrealizmus 796 Válságtünetek korunk művészetében 804 Őszinteség és hihetőség 804 A menekülés kényszere 809 A tagadás princípiuma 814 A regény válsága A műfajok felbomlása 823 A nouveau roman 831 A regény autogenezise 838 A szürrealizmus hagyatéka 843 Az abszurd szerepe Az abszurd fogalma 850 A homo absurdus 854 Az érthetetlen megértése 859 Hallgatás A nyelv válsága 861 A hallgatás kategóriái 864 A hallgatás kritikája 867 Utószó 871 Jegyzetek 873 Névmutató 883