A meghatározhatatlan állat - Szociálpszichológia kezdőknek és haladóknak

"Az ember meghatározatlan állat" mondta Nietzsche, s ezt a szép gondolatot emelte be Csepeli György új könyvének címébe. A könyv bevezetőül szolgál a társadalomlélektanba és azokról a meghatározási lehetőségekről szól, amelyek révén emberré válhatunk, a születés alfája és a halál omegája között nyújtózó életünk sorssá alakul. A meghatározás elsőképpen önmagunk által történik, azonban a könyv minden sorát áthatja a meggyőzés, hogy nem vagyunk, és nem is lehetünk egyedül ebben a csodálatos vállalkozásban. Az "én" csak a "te", az "ő" által lehet azzá, ami, s cserébe a megnyert öntudatért, a másikat biztosítja létezése jogosságáról, szükségességéről. Játszma zajlik tehát a társas élet szereplői között, s minden egyes epizód egyben a meghatározódást, az életbe való belegyökerezést szolgálja. A könyv az olvasót Thezeuszként vezeti be egyre beljebb és beljebb a társas élet labirintusába, melynek mélyén persze nem Minotaurosz, csupán önmaga várja, hogy rátaláljanak és felfedezzék. Önismereti térképet tart kezében az olvasó. Hisszük, hogy ez a tanuló éppen oly jól ismeri a szociálpszichológiát, mint a tanár. A könyv csak rendszerezi, ami amúgy rendszerezetlen, világosan kifejti, ami homályban maradó, de a voltaképpeni felfedezés és kaland az olvasóra marad: önmeghatározási feladatot ró rá ez a könyv. Húsz év írásait gyűjti egybe a kötet, mely a szerző önmeghatározásának rejtett krónikájaként is olvasható. A könnyed, szórakoztató formában írt írások sora egyszer csak abbamarad, a hangnem elkomorodik. Válság, konfliktus, erőszak, szorongás, nemtelen harc képei tűnnek fel, erőteljesen cáfolva azt a tévképzetet, mely szerint a szociálpszichológia a steril, elvont, kortalan, a "tudni nem érdemes dolgok tudománya". Csepeli György könyvét egyaránt ajánljuk azoknak, akik most kezdik a szociálpszichológiával való megismerkedést, és azoknak is, akik már haladóknak számítanak ebben a tudományban. A szociálpszichológustól elvárják az emberek, hogy ha nem is mondja meg, hogy milyen a jó élet, azért adjon eligazítást abban, hogy érdemes-e élni, s ha igen, miért. Ennek a tudománynak nemcsak megismerő, hanem önismereti funkciója van, mely változással, konfliktusokkal, meglepetésekkel zsúfolt napjainkban időszerűbb mint valaha.