A magyarországi olajnövény-kultúra

A szerző az európai szakirodalomban elsőként tesz kísérletet ennek a rendkívül változatos növénykultúrának termesztéstörténeti áttekintésére és hasznosításának kultúrtörténeti, néprajzi értékelésére. A keresztény vallásgyakorlattal összefonódó növényi olajfelhasználás az évszázadok során számottevő változáson ment át. Amíg a középkorban Magyarországon az importált olívaolajon kívül a helyben előállított len- és kendermagolajat fogyasztották, a 18-19. században a mezőgazdasági kapitalizálódás új növénykultúrák gyors ütemű meghonosodását eredményezte. A repce, a napraforgó, a tök alapvetően megváltoztatták mind a növényművelés, mind az olajelőállítás technológiáját. Az olajnövény-művelés a böjti táplálék biztosítása helyett a sokrétű ipari hasznosítás irányába tolódott el. A monografikus feldolgozás rekonstruálja a hazai olajnövény-kultúra hagyományos arculatát, részletesen elemzi a legjelentősebb olajnövények művelésmódjának alakulását a nagybirtokokon és a parasztgazdaságokban, betekintést nyújt a különböző termesztési kísérletekbe. A növényműveléssel kölcsönhatásban vizsgálja az olaj-előállítás történetileg változó technológiáját, új megvilágításba helyezi az eszközhasználatot. Az olajfelhasználás elemzése során pedig rámutat azokra a tényezőkre, amelyek visszahatottak a növényművelés történeti formálódására. A könyv nemcsak az etnográfusok, hanem a kultúrtörténészek, agrártörténészek, helytörténészek és a mezőgazdasági szakemberek érdeklődésére is számot tart.