A magyar katonai elit 1945-1989

Előszó:Az 1945-89 közötti magyar hadseregen belül - egyebek között a totális szervezet korabeli sajátosságaiból; az elitpozíciókba emelkedő személyek származásából; tipikus inter- és intragenerációs mobilitási útjaik jellemző vonásaiból; családi és intézményi előszocializáltságuk; iskolai végzettségük, szakképzettségük; érték- és normarendszerük, valamint vonatkoztatási csoportjaik sajátosságaiból fakadóan - a katonai elit befolyása direktebb módon s ezért mélyrehatóbban érvényesült, mint más korabeli elitcsoportok esetében; erőteljesebben rányomta a bélyegét a katonai szervezet működésére; az alárendeltek attitűdjeire és tevékenységére. A vizsgált időszakban a különféle pozicionális, funkcionális és értékszempontok alapján ,,elit"-jellegűnek tekinthető katonai felső vezetői státusokat betöltő személyek pozícióba kerülésük tipikus módja; befutott jellegzetes karrier-mobilitási útjaik; (katonai, polgári és politikai) iskolai végzettségük és speciális szakismereteik jellege; értékrendjük, egyéni és csoportidentitás-tudatuk; sajátos (csoport-specifikus) klikk-képződési mechanizmusaik; elit-fluktuációs ill. elit-cirkulációs dramaturgiáik; életmódjuk; nyelvtudásuk, társadalmi-politikai legitimitásuk; érdekérvényesítési képességük, s egyéb, szociológiai jellegű jellemzőik alapján az egyes időszakokban jelentős mértékben különböztek az un. ,,civil" szféra különböző társadalmi alrendszereinek elitcsoportjaitól - de alapvetően elütöttek a két világháború közötti magyar katonai elit reprezentánsaitól is.