A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben

A napoleoni háborúk apokaliptikus pusztításainak 1815-ben végeszakadt. Welingtonnak sikerült Európa zsilipjét Waterloonál leereszteni s ezáltal megállítani a húszesztendős emberi vérzuhogást. A császári korona, melyet Korzika nagy szülöttje oly elbizakodottan tett fejére, im' már a porban hever. A büszke császár-vezér, aki trónokat döntött és állított, országhatárokat vont és törölt, embereket emelt és sujtott, most elhagyottan, csupán néhány híve kíséretében imbolyog gályáján Szent-Ilona felé. A nagy karriérnek tehát vége lett s a diadalmas győző cser- és borostyánkoszorúi elhervadtak. Napoleon a távolfekvő szigeten az Óceán mormoló zenéje mellett élheti át még egyszer, de csak memoire-írásban nagyívelésű pályája zenitjét és nadirját. 1815-ben Európa fellélegzett. Az elbitorlott trónok ismét gazdát cseréltek, akiktől a háborúban kifáradt nép új történelmet várt, még pedig könny- és vérnélkülit. Mert eleddig nagyon sokat könnyezett és vérzett az öreg Európa. Vissza