A magyar irodalom története 1945-1991

FÜLSZÖVEG A történelem irodalmi valósága ugyan sohasem rögzül végérvényes és változatlan tudássá, de feltétlenül jogos lehet a kérdés: mi indokolja már megint modern irodalmunk történetének újraértelmezését? A válasz nem túlságosan bonyolult. Az irodalom létmódjának időbelisége maga az a ,,mögékerülhetetlen" tényező, amely miatt újra meg újra meg kell írni az irodalom történetét. S ahogyan Nietzsche immár több mint egy évszázada figyelmeztetett, még csak nem is mi cselekszünk ilyenkor, hisz ,,az a téves alapmegfigyelés, hogy én hiszek, én vagyok az, aki tesz valamit..." Vagyis, a mi helyzetünkre értve, az irodalomtörténetet sem az irodalomtudósok írják, hanem a mindenkori élő irodalom maga. Általa és rajta keresztül pedig az a szövegközi irodalmi folyamat, amely a hagyomány és a jelen közti ,,interakcióban" nyer alakot. Innen tekintve az irodalom története a nyelvként felfogott irodalmiság története. Arra tettem tehát kísérletet, hogy a szövegek modalitásából a nyelvként elgondolt irodalom legnehezebben hozzáférhető válaszait szólaltassam meg: a művekben, életművekben megnyilatkozó nyelvi-poétikai magatartást. (Mert csak ez tudósít a mondottak igazságtartalmához való viszonyról.) A század egyik kiemelkedő nyelvésze, Eugenio Coseriu szellemében azt tartva szem előtt, hogy a nyelvként értett esztétikai tapasztalat mindig több, mint amire önmagában egy nyelv egyáltalán képes lehet. Vissza TARTALOM I. HIÁNYZÓ KORKÜSZÖB VAGY ,,KORSZAKFORDULÓ"? 7 II. MŰNEMEK ÉS IRÁNYZATOK 1945 ÉS 1948 KÖZÖTT 15 Márai Sándor 20 Szabó Lőrinc 23 III. A MEGSZAKÍTOTT FOLYTONOSSÁG (1948-1960) 31 IV. AZ IRODALOMTÖRTÉNETI VÁKUUM UTÁN: ÚTKERESÉS KÉNYSZERPÁLYÁN (1962/3-1979) 38 IV.1. A lírai nyelv változatai az 1960/70-es években 44 IV.1.1. Vallomás és ,,kollektív" személyesség. 44 Illyés Gyula 46 Juhász Ferenc 49 Nagy László 52 IV.1.2. Személytelenítés és hermetizmus 55 Pilinszky János 57 Nemes Nagy Ágnes 61 IV.1.3. A szerepekre bomló én költészete 63 Weöres Sándor 65 Határ Győző 68 IV.1.4. Az esztéta klasszicizmus hagyományvonala 70 IV.2. Az epika irányai az 1960/70-es években 72 IV.2.1. A metonimikus elbeszélés változatai 74 IV.2.1.1. Alakrajz és lélektaniság 77 Németh László 78 Szilágyi István 82 Domahidy András 83 IV.2.1.2. Fikcionált tárgyiasság és korkritika 84 Illyés Gyula 86 Cseres Tibor 87 IV.2.1.3. Vallomásosság, valóságrajz, regionalizmus 89 Sütő András. 90 IV.2.2. A hangsúlyozott elbeszéltség formái 92 IV.2.2.1. A klasszikus-modern örökség végpontján 94 Ottlik Géza 96 Mándy Iván 99 IV2.2.2. Az elvont szövegszerűség felé 100 Mészöly Miklós 102 IV.2.2.3. Példázatosság és korkritika 106 Déry Tibor 108 Örkény István 110 Konrád György 111 Határ Győző 113 IV.3. A dráma útja a 70-es évek végéig 114 Örkény István 121 Páskándi Géza 123 Csurka István 124 V. KÉTFÉLE BESZÉDMÓD KÖZÖTT A hetvenes évek átmeneti formáinak irodalma 126 Orbán Ottó 137 Tandori Dezső 140 VI. A POSZTMODERN ÉS AZ ,,ÚJ ÉRZÉKENYSÉG" Az új nyelvi magatartás irodalmának kialakulása (1979 -90) 144 VI.1. Az elbeszélés mint szöveg: újraírás, intertextualitás, megszakítottság 151 Esterházy Péter 154 Nádas Péter 161 VI.2. A líra mint szerep nélküli beszéd: önlefokozás, versszerűtlenség, disszemináció 169 Oravecz Imre 172 Petri György 176 VI.3. A dráma a nyolcvanas években 181