A látható kereszteződése

"A festészet kérdése nem elsősorban és nem kizárólag a festőkre tartozik, azt pedig még kevésbé állíthatjuk, hogy az esztéták ügye volna. A festészet kérdése nem más, mint a láthatóság kérdése, és ezért mindenkit egyaránt érint - közös érzékelésünk, vagyis egyáltalán az emberi érzékelés problémája rejlik benne. Valójában persze inkább azt kellene mondanunk, hogy nem mindenkit érint, hanem csak azokat, akik számára a látás távolról sem magától értetődő dolog; a filozófia kétségkívül ezért időzik el szívesen a festészet kérdésénél. Napjainkban a filozófia egy lényegi formát öltött magára: a fenomenológiát; a fenomenológia viszont csak azért tűzi ki célul a dolgokhoz való visszatérést, mert mindenekelőtt arra vállalkozik, hogy meglássa azt, ami adja magát - azt, ami adódik. A festmény kitüntetett láthatósága így a fenomén egy kiváltságos esetévé válik, ami azt is jelenti, hogy az általában vett fenomenalitás felé is utat nyithat." Jean-Luc Marion (1946-) a kortárs francia fenomenológia kiemelkedő alakja. E kötet tanulmányaiban Marion a perspektivikus látás feltételrendszerének vizsgálatával arra mutat rá, hogy a látható megpillantása minden esetben rászorul a tárgy és az észlelő közötti "ürességre", s ily módon magába rejti a láthatatlant. A perspektíva ebben az értelemben nemcsak egy képábrázolási eljárás, hanem a látás lényegi összetevője, amely minden tekintet sajátja, hiszen csak ennek köszönhetően válnak a dolgok tőlünk elkülönülő vizuális tárgyakká: "egyedül a láthatatlan teszi tehát a láthatót valóságossá".