A láthatatlan tolvaj (kazak népmesék)

Megjegyzés: Színes és fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. FÜLSZÖVEG Kazahsztán a két világrészre is kiterjedő Szovjetunió második legnagyobb területű köztársasága. Nyugaton a Volga torkolatvidékéig elnyújtózó partjait a Kaszpi-tenger vize mossa, keleti végein az Altaj hegyláncai magaslatnak, dél felől megcsodálhatjuk a Tien-san örökké havas ormait, míg északi tájain a tekintet belevész a nyugat-szibériai alföld végtelennek tetsző térségeibe. Nagy ellentétek birodalma ez a hatalmas ország. Tágas határai között egyaránt megtalálhatók sötéten zúgó fenyvesek és tikkasztó sivatagok, égbe nyúló hegyóriások és ürömillatú puszták, meddő szikföldek, aranyló búzamezők, tajtékozva rohanó hegyi folyók és pirosan mosolygó almafaerdők. Megesik, kiváltképp ősz derekán, hogy délen a vidék nyárias verőfényben fürdik, s ugyanakkor Karaganda környékén tombol a hóvihar. E sokarcú, nagy múltú ország szülöttei a törökkel rokon nyelvet beszélő kazakok. Elődeiket a népvándorlás hullámai indították el egykor Ázsia szívéből. Közben több más néppel is összehozta őket a sors, s ezek a rövidebb vagy tartósabb kapcsolatok ugyancsak hozzájárultak mai arculatuk kialakításához. Régóta lakják jelenlegi hazájukat, s bár véres harcokban bővelkedő, viszontagságos történelmük során nemegyszer kellett elszenvedniük idegen hódítók igáját, nemzeti mivoltukhoz büszkén s eltökélten ragaszkodnak. Napjainkban közülük sokan élnek városokban, ám alig egy emberöltővel korábban nagy részük még a hagyományos nomád pásztorkodással foglalkozott. Tavasszal - akárcsak a mi vándorló, majd honfoglaló őseink - kivonultak a négyféle jószággal (juh, marha, ló, teve) a gyakorta igen messzi fekvő nyári legelőkre, hóharmat hulltán pedig, sátorházaikat fölszedvén, visszaterelték állataikat a téli szállás közelébe. Ez az életforma sok-sok évszázad folyamán kialakította a maga célszerű eszközeit és szokásrendjét, s minthogy a természet adott neki életteret, minden ízében s mozdulatában a természet szigorú törvényeihez igazodott. Szépséges, de olykor kemény, sőt kegyetlen élet volt ez. A modern civilizáció terjedésével mindennek immár csak nyomai maradtak fönn kazak földön. Ám a gazdag és máig eleven kazak népköltészet varázstükörként őrzi a veszendőt. E mesékben is fölfedezhető a homályos múltban gyökeredző s épp hogy tegnap-tegnapelőtt letűnt világuk képe. Vissza TARTALOM Er-Tösztük 5 Zselkildek 40 A Jó és a Gonosz 69 Kara-Üjrek 72 Nan-batir 84 A farkas és a dzsigit 94 Kanbak apó 106 A szegény ember három fia 110 Karinbáj 129 Karakuszbáj 133 A bűvös kavics 140 Auez kán negyven fia 146 A szépséges Künkej 151 Bekbolat 161 A szép lány, akit elraboltak 168 Három testvér 171 Salkan kán 178 Az ópiumszívó meg a csizmadia 183 Mahmut meg az útitársa 188 A csodakút 193 Szürmergen halála 197 Kujursik 202 A láthatatlan tolvaj 205 Baltekej bíró ítélete 215 Zsirense-sesen 225 Zsirense 229 A kán és Zsirense 230 Zsirense és az öregapó 231 Miként lakolt meg a kapzsi Karahán 232 A látnok 238 Aldar-Kösze meg a szántóvető 245 Aldar-Kösze bűvös madara 248 Miképpen vendégelte meg Aldar-Kösze a béreseket 255 Aldar-Kösze meg a muzsikás gazda 258 A rászedett kövér ember 261 Hogyan lett Aldarból Aldar-Kösze 262 A telibe találó vadász 266