A középkori Magyarország faszobrai

Radocsay Dénes a XIII. századtól a XVI. század negyvenes éveiig tárja fel a magyarországi faszobrászat történetét. A könyv első része a különféle emlékek stiláris, tartalmi, ikonográfiái összefüggéseit tárgyalja Európa művészetének tükrében. Plasztikai aspektusból vizsgálja a közös fafaragó, táblaképfestő, oltárépítő műhelyek tevékenységét, valamint a szárnyasoltár-művészet fejlődésének menetét. Rekonstruálja a különböző műhelyek és az azokban dolgozó mesterek tevékenységét. A második rész a magyarországi középkori faszobrok teljességre törekvő katalógusa, amely átfogó képet nyújt a fennmaradt fafaragványokról felsorakoztatja az egyes emlékekre vonatkozó fontosabb adatokat és bőséges irodalommal szolgál. A középkori magyarországi plasztika körében épp a faszobrászat a leggazdagabb és legváltozatosabb arculatú művészeti ág. Fejlődése ezért nemcsak a hazai, hanem az egész közép-európai művészettörténet szempontjából is sajátosan érdekes. Tartalom Bevezetés 7 Történet 15 A XIV. század 15 Az első faragványok 19 Szepességi szobrok 22 A sárosi iskola és egyéb emlékek 34 A XV. század első fele 39 A lágy stílus 42 Kassai Jakab és a szigorú stílus 49 A XV. század második fele 56 A kassai iskola 60 A bányavárosok és Turóc szobrászata 73 Szepesség 80 Dunántúl és Erdély 87 AXVL század 91 Lőcsei Pál mester és a szepességi Stoss-követők 98 A Szent Anna-oltárok Mestere és Sáros plasztikája 111 A bányavárosok, Turóc és Kassa szobrászata 118 Dunántúl és Erdély 125 Rövidítések jegyzéke 131 Jegyzetek 132 Adattár 147 Mutatók 227 Művésznevek mutatója 227 Helynevek mutatója 228 Ikonográfiái mutató 235