A koreografálás művészete

Az ember évezredek óta komponál táncot, a legkorábbi időktől napjainkig, de a koreográfia elméletét csak az 1930-as években kezdték kidolgozni és tanítani. Korábban mindig ösztönösen komponálták a táncot, a koreográfus természetes tehetségéből. S remekül megvolt a tánc elmélet nélkül, a tehetséges egyének erőfeszítéséből kovácsolta erényét, egészen a legutóbbi időkig semmi sem szorította keretbe. Nem volt semmi olyasmije, mint a zenének az ellenpont és a harmónia vagy a festészetnek a perspektíva és az arányok tana. Hogy miért nem volt a táncnak elmélete évszázadokon keresztül? Három kérdésen kell elgondolkodnunk. Először is azon, hogy mivel a tánc oly sokáig virágzott külön szabályok vagy kompozíciós előírások nélkül, miért épp most lenne szükségünk ilyenekre? Másodszor azon, hogy míg a többi művészetről könyvtárnyi elmélet és formaelemzés született, miért maradt ki mindezekből a tánc egészen a legutóbbi időkig? S végül a harmadik kérdés, hogy miért indult hirtelen akkora fejlődésnek a koreográfia elmélete a 30-as években?