A kis karthauzi

Étienne Vollard könyvárus furgonjával elgázol egy eléje futó kislányt. A gyermek kétségbeesetten kereste édesanyját az idegen városban. Az anya lekéste az időpontot, amikor szokás szerint várnia kellett volna az iskola bejáratánál. A férfinak ettől fogva együtt kell élnie a baleset következményeivel. A magányos, csupán a könyvek olvasásába menekülő férfi elképesztő memóriájának mélyeiből elkezd irodalmi szövegeket idézni a kómában alvó kislánynak. A kislány sok idő múlva felébred a kómából, de elveszti a beszédképességét. Vollard ekkor bejárja vele a Chartreuse vadregényes tájait: itt élnek a karthauzi szerzetesek, akik önkéntes némasági fogadalmat tettek. A könyvekben élő férfi, a felelősség elől menekülő anya, illetve az összetört és némaságra ítélt kislány különös hármast alkot: a magány háromszögét. A narrátor, ki úgy vall magáról, mint aki tanúja volt Vollard gyermek- és ifjúkorának, mintegy tisztelettel adózik e felejthetetlen könyvárus emléke előtt. A mű egyfajta filozófiai elmélkedés is a könyv, az irodalom törékeny hatalmáról.