A két hollós - Mátyás király és a Pálos rend

A Pilis királyi központ volt. Itt egy olyan történelem létezik, amit hogyha nem fedezünk fel újra magunknak, akkor a múltból eredő zavarosságunkból fakadóan, saját országunkat fogják kihúzni a talpunk alól. Teljesen mindegy, hogy egyesek a pogány ősök nevében húzzák ki ezt a hagyományt alólunk, vagy éppen a római katolikus egyház nevében. Mert ugyanazok a csatornák. Egy Szent László királyra senki ne mondja azt, hogy a római katolikus térítésnek volt a bajnoka! Szent László király a római pápával szinte a hadüzenet állapotában állt, mikor a tengermelléket meghódította. És ilyen az egész Árpád-kori történelem. Róma az Árpád-korban Magyarország legfőbb ellensége. A magyar királyok pedig nem indoeurópai törzsből származó uralkodók voltak. akiknek programjában az szerepel, hogy a legfőbb ellenségedet egy karóval üsd agyon. A magyar királyok a szó legteljesebb értelmében az evangéliumi kötelezettségnek és a szkíta ősvallás kötelezettségének megfelelően, a gyűlöletre szeretettel válaszolnak. Megfigyelhetjük, amit például Árpád-házi Szent Erzsébetről lépten-nyomon hangoztat minden létező forrásunk: Akik őt a legjobban gyűlölték, ő azokat szerette a legjobban. A Pálos Rendről látni fogjuk, hogy itt egy olyan vallásos szervezetről van szó, amelynek működését, a megalakulástól kezdve, az aktuális római pápa mindig is gátolta. Évtizedekig folyik a huzavona, hogy a Vatikán elismerje és megerősítse a megalakult magyar rend jogait. Ha ők valóban (és pont) a Pilis belsejében, az összes létező pogány hagyományt irtogatták volna virágos jókedvükben - ahogy ezt történészeink szeretik emlegetni - akkor hogyhogy a római pápaság (akinek ez elemi érdeke lenne) ezt nem tudja, és nem küldi áldását ehhez a számára létfontosságú tevékenységhez?