A keresztúton

A keresztúton. Az északról és délről jövő postaút közel Bécshez, St.-Pöltennél találkozott s innét együtt ballagott Szent István hamuszürke tornya felé. Téli alkonyaton a két postakocsi egyszerre érkezett az állomás elé. A lovak gőzölögtek, az aranypaszomántos legény minden ok nélkül trombitált bele a ködbe. A postamester hódsipkában, karmantyúval a lépcsőn állott. Az egyik kocsiból hölgy szállott le, piros prémes bunda volt rajta s a fején lengyel sapka. Ez az utas Bibiani úrnő volt, az olasz ballet csillaga, aki Innspruckból jött, ahol negyednapja elkártyázta az utolsó krajcárját. Egyelőre a komornája segítette ki a bajból. A táncosnő arca ragyogott, az úton jól kialudta magát, most úgy rémlett előtte, mintha az innsprucki kalandot álmodta volna. A gavallérja alakja könnyű párának tetszett. Bolondos német lovag! Eljátszotta a pénzét, az aranyóráját, gyémánttűit, szagos vizeit, két komornyikját, hintaját, okuláréját, becsületét. Vissza Tartalom A keresztúton 5 Éjféli beszélgetés 19 Egy hős halála 27 A csodálatos hajó 41 Oroszlány Péter halála 55 Régi órák 61 Az igazságról 69 Ödön 89 Cheveaulégers 97 A Zsáleszki-lányok 105 Korponai 115 Velencei kaland 125 Nikolszkoj 135 A rosztovi úton 155 Egy régi gavallér visszaemlékezéseiből 165