A kentaur

George Caldwell, az ötvenéves természettantanár egy pennsylvaniai kisváros, Olinger középiskolájában tanít. Ugyanitt tanul tizenöt éves fia, Peter is. Ócska, kéz alatt vett autójukkal járnak be nap mint nap a tanyáról, Caldwell feleségének "családi birtokáról". A regény az ő három napjuk történetét meséli el. Sok minden belefér ebbe a három napba. Peter kamaszos lázongása és apja miatti szégyenkezése: a tanár egyenrangúként beszél a stopos csavargóval is, aki ráadásul meglopja őket; mindig és mindenütt megalázzák vagy megalázkodik, s ő mindezt természetesnek veszi; retteg fegyelmezhetetlen diákjaitól és a zsarnoki igazgatótól, és ezt egy pillanatig sem hajlandó titkolni. Peter festőnek készül, alig várja, hogy otthagyhassa a tanyát és a kisvárost, de élete addig is merő szenvedés: kellemetlen bőrbetegségben, psoriasisban szenved, amit még szerelme, Penny elől is rejteget. Buta és rosszindulatú, jámbor, törekvő vagy épp csak hormontúltengéses diákok, sokféleképpen megtört tanárok, a vidék kisszerűsége, ugyanakkor mikrokozmosz jellege: mintha csak Kosztolányi Aranysárkány-át olvasnánk amerikai változatban. Ám itt görög mitológiai megfelelések is színezik a képet: Kheirón, a kentaur áldozati halála megváltást ígér. John Updike a Szegényházi vásár és a Nyúlcipő után, 1963-ban írta A kentaur-t, s ezzel tört be igazán az irodalmi köztudatba: megkapta érte az egyik legnagyobb amerikai könyvdíjat, a National Book Awardot, Franciaországban pedig az év legjobb külföldi alkotásának járó Prix Etranger-t.