A jövő csillagai (Egy galéria története 1992-1997)- magyar-angol

Az öröm csodálatos csokrával köszönti az évezred vége az utolsó évszázad záró évtizede a művészetek jóvoltából az emberiséget. Törvényszerű, hogy félelmetesen erős, agresszív nagyhatalmak szelídültek és humanizálódnak; társadalmi belső erők gyengülnek, szűnnek meg, míg más erővonalak erősebbekké válnak; átstruktúrálódnak régiók, országok, egész földrészek; változások és váltások követnek változásokat. Ember emelkedett a világűrbe, és megérhettük ennek negyedszázados évfordulóját; emberi lábnyom maradt a Holdon, amelynek megismertük hátoldalát; Marsjáró küldi jeleit és elindult a Szaturnusz-szonda; tágulnak horizontjaink. De ismeretanyagunk más irányban is pompásan tágul, megismerjük az emberi gondolkodás, az emberi mozgások törvényszerűségeit. Szinte pontosan tudjuk előre az időjárást és vannak fogalmaink a demográfiai alakulásról; megszűntek a távolságok és a szűk keresztmetszetek a hírközlésben azáltal, hogy demokratizálódott a közlekedés, a hírközlés; beláthatatlan lehetőségek nyíltak, szédítően gyors kiaknázhatóságot biztosított az elektronikai forradalom