A humorista

Részlet a könyvből: "Ki az az őrült, aki magától látogat el egy magyarországi elmeszociális otthonba, mondjuk azért, mert szórakoztató élményekre, kikapcsolódásra vágyik? A krónikus pszichiátriai betegekben nincs semmi szívvidító, annál több a lehangoló. Ráébresztenek saját életünk céltalanságára és kilátástalanságára. Szétesett, kifejezéstelen arcok, tompa tekintetek. Az idő rombolását tükröző, másodlagos nemi jellegüket régen elvesztett női testek. Remegő fejek, nyálat csorgató, fogatlan szájak. Artikulálatlan hangok a tíz-húszágyas, lepusztult termekben. A gyengélkedőn átható húgyszag. Ha van a Földön hely, melytől távolabb áll a humor, a felszabadult nevetés, akkor ez az. Az ápoltak olykor évtizedekig vegetálnak a rideg, régi épületekben. Nem gyógyítják őket, hiszen nincs értelme. És ők a szerencsés kisebbség: azokkal, akik szabadon járnak, senki sem törődik, többnyire hajléktalanként végzik, förtelmes körülmények között. Diagnózisuk homályos és ellentmondásos, egyetlen megállapítás tér vissza bennük: ,,alkalmatlan az önálló életvezetésre". Nem vállalták a felelősséget a sorsukért, és a döntésük árát fizetik. Egykor egészségesek voltak, vagy nem voltak betegebbek, mint más, de nem voltak képesek közöttünk élni." Vissza FÜLSZÖVEG ,,Nem tudom eldönteni, hogy könyvemet melyik műfajba soroljam. Dokumentumokat és szatírákat újraközlő, terjedelmes esszéregény született? Rekviem a pesti humorért? Emlék és szellemidézés? Szabad a gazda. A szereplők egytől egyig a valódi nevükön szerepelnek. Hitelrontásért egyikük sem perelhet be, mert nincsenek az élők sorában. (...) Ahol tények nem álltak a rendelkezésemre, ott az emlékeimet idéztem fel, és rekonstruálni próbáltam az eseményeket. Valószínűleg nem tévedtem sokat." Tabi László napjainkra elfelejtett szerző lett, írásait, könyveit nem adják ki, a darabjait nem játsszák. Életműve a ,,legvidámabb barakk" hangulatát javította. Ő volt a leghosszabb ideig főszerkesztője a fénykorában 650 ezer példányban megjelenő Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak. Pelle János könyve - korabeli viccek, Tabi írásainak beépítésével - megidézi a magyar humor 1945 utáni nagy nemzedékét (Gádor Béla, Darvas Szilárd, Kellér Dezső és mások), s egy mára háttérbe szorult irodalmi műfajt, a humoreszket.