A hazátlan ember

Hála Istennek, Kurt Vonnegut megszegte ígéretét, hogy nem ír több könyvet. Személyes hangvételű, mégis a tőle megszokott "fekete humorban" bővelkedő történetein keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogyan gondolkodik az egyik legnagyobb amerikai író a háborúról – a II. világháborútól az iraki háborúig –, pusztuló környezetünkről és az 1960-as években gyártott Saabokról. S mindezt a legjobb formájában írt prózában. "Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának." "Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón – az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Hiszen ha beleteszünk egy kicsit az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?"