A harmadik út felé - Szabó István történész cikkekben és dokumentumokban

Szabó István történész cikkekben és dokumentumokban "Werbőczi István, a rendi Magyarország nagy tanítómestere a XIII. században keletkezett krónikák nyomán azt írta Hármaskönyvében, hogy eredetileg minden magyar szabad nemes ember volt, de idővel a hadiszolgálat elmulasztása miatt, vagy más okból egyeseket örök szolgaságra vetettek, s így igen sok magyar paraszti állapotra jutott. 'Mert - folytatta Werbőczi - mindnyájan ugyanazon egy nemzetségből, nevezetesen Hunortól és Magortól származván, máskép nem lehetett volna, hogy ez úr, amaz szolga, ez nemes, amaz nemtelen és paraszt legyen.' Werbőczi ezzel a nemesség eredendő egyenlőségét kívánta hangosztatni, minthogy azonban az orszában jóval több nem-nemes magyart látott, mint nemest, szükségesnek tartotta a nagy tömegű magyar parsztság erdetét is megmagyarázni. ez a különben naiv magyarázat a rendi közfelfogásban utóbb más értelmet kapott, a honfoglaló magyarság azonosult a nemességgel, viszont a parasztságban hódított, szolgaságra vetett, főként szláv népelemek utódait tekintették. Csak a jobbágyfelszabadításnak öntudatra gerjesztő korában hangzott el ez a elmélet ellen tiltakozás: Táncsics Mihály 1848-ban a parsztoknak szólva azt írta, hogy a paraszt elnevezéssel mit se törődjenek, mert az ország számára ők tesznek legtöbbet, a magyar parsztok az első, az eredeti ősmagyarok ivadékai. Mindamellett az a felfogás, amelynek számára a honfoglaló magyarság és a nemesség egy volt, továbbra, napjainkig sem veszített meggyőző erejéből s jobbágyszármazású írók ma is - pusztán a hagyomány alapján - magától értetődően szólnak szláv ősökről." Részlet Szabó István: A jobbágyság kialakulása c. művéből