A harmadik út

Hát igen, a harmadik út. Nem hiszem, hogy van magyar fogalom, melyet annyiszor és annyiféleképp értelmeztek volna félre, mint ezt. Néha csak tudatlanságból: máskor, az esetek nagyobb részében, eltökélt rosszindulattól hajtva; s jó ideje már szolgalelkűségből is, hogy aki kész az ilyesmire, buzgón megfeleljen a felsőbbség óhajának. S e többféle indítékú félreértelmezés nemcsak odahaza dívik, immár csaknem kodifikáltan, idekint is gyakran tapasztalható. Így érdemes alaposabban járni a végére, miről is volt itt szó. Mert jórészt csak volt. E fogalom a két háború közti Magyarország belső és külső viszonyai közt keletkezett, törekvést hordozó válaszként rájuk, s ezek eltüntével e korhoz kötött értelme is megszűnt. Ami érvényes mégis továbbment belőle a háború utáni idők új körülményei közé, az a puszta igény volt, történelmünkben gyökerező, mely eredetileg létrehozta. Én azonban, egyelőre, csak a két háború közti harmadikutas törekvés keletkezéséről és értelméről kívánok itt szólni.