A gyertyák csonkig égnek (Regény)

Előszó A tábornok délelőtt sokáig elmaradt a présház pincéjében. Hajnalban ment ki a szőlőbe a vincellérrel, mert két hordó bora erjedni kezdett. Tizenegy elmúlt már, mikor végzett a palackozással, s hazatért. A nedves kövektől dohos tornácon, az oszlopok alatt vadásza állott és levelet nyújtott át az érkező úrnak. - Mit akarsz? - mondta és sértődötten megállott. Szalmakalapját, melynek széles karimája egészen beárnyékolta vörös arcát, hátratolta homlokából. Néhány esztendeje már, hogy nem "bontott fel és nem olvasott leveleket. A postát a jószágigazgató irodájában bontogatta és válogatta egy gazdatiszt. - Küldönc hozta, - mondta a vadász és mereven állott. Megismerte az írást, átvette a levelet és zsebébe tette. Bement a hűvös előcsarnokba, s szótlanul adta át a vadásznak kalapját, botját. Pápaszemét előkereste szivarzsebéből, az ablakhoz lépett, s a félhomályban, a félig csukott redőnyök réseinek világosságában, olvasni kezdte a levelet... Vissza Fülszöveg Két férfi, két régi barát és vetélytárs drámája pereg le Márai Sándor új regényében, egyetlen éjszakán, egy ünnepi hangulatú vacsora keretében, "amíg a gyertyák csonkig égnek". De ez a pár óra elég hozzá, hogy két ember kapcsolatának, egy házasságnak és egy szerelemnek szövevénye föltáruljon.