A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése

Részlet a könyvből: "A jelenlegi - 1968-ban bevezetett - gazdaságirányítási rendszerünk alapvetően bevált és jelenős eredményeket hozott. Gazdasági fejlődésünk felgyorsult, kiegyensúlyozottabbá, tervszerűbbé vált. Az 1970-es évek közepétől azonban a külgazdasági feltételek felgyorsult - és számunkra nem kedvező irányú - változása miatt a gazdasági egyensúly javítását kellett a gazdaságpolitika középpontjába állítani. Az azóta szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az alapvető célt - fizetőképességünk megőrzését - sikerült megvalósítanunk. Jelentős eredményeket értünk el az export növelésében. Gondot okozott azonban, hogy fejlődésünk eddigi tartalékai kimerülőben vannak. Az import további csökkentése már veszélyeztetné a termelés és következésképpen a gazdaságos export további bővítését, a felhalmozás visszafogása pedig anyagi-műszaki fejlődésünket ásná alá. Növeli gondjainkat, hogy a külgazdasági feltételek érzékelhető és számunkra előnyös változásával rövid időn belül nem számolhatunk. Ezért a VII. ötéves tervidőszakban a gazdaságpolitika fő feladata a népgazdaság egyensúlyi helyzetének megszilárdítása elsősorban a gazdasági hatékonyság növelése útján. Ez lehetővé tenné a belföldi felhasználás további csökkenésének megakadályozását, sőt megalapozhatja annak növelését. A gazdasági hatékonyság növelésének - mint célnak - és az erre irányuló tevékenység jelentőségének fel kell erősödnie a gazdaságpolitikai cél- és az irányítási eszközrendszerben..."