A főnix ébredése

Régi vágyam: a saját kötet, ami - kimondhatatlan örömömre - most elkészült, és ez év karácsonyán napvilágot látott. Remélem, érdeklődéssel, és örömmel fogják olvasni, az évtizedek alatt összegyűjtött, színes témájú, és változó stílusú, őszinte, közvetlen hangú írásaimat! Ehhez, kívánok megfelelő hangulatot, és élmény-érzetet! Fleiszig Rózsa ,,Mi költők, nemzetünk fáklyái, kiknek szabadság gyújtja lángját Csak addig melegíti az igazság, míg ránk nem tör ezernyi gazság, széttiporva sok ezrek vágyát. ...de, arccal a nap felé fordulunk Szemünkbe szivárvány szikra Szenvedünk, küzdünk, s ha elveszünk is, ír szakadatlan' két kezünk, míg a nap ráragyog álmainkra." Életünk során sokszor érezhetjük azt, hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok, elsodornak a rohanó társadalmi normák, elkeveredünk a megfelelés útvesztőjében, saját utunkat keresve. Ilyenkor jól jön minden kapaszkodó. Hogy mi az, ami segíthet bennünket mindennapos küzdelmeinkben, arra Fleiszig rózsa versei és prózái adnak választ. A főnix ébredése c. kötet egyaránt szól családról, szeretetről, szerelemről, nélkülözésről, fájdalmakról, szakításokról és boldogságról. Az oldalakon végigfut szemünk és a válaszok elraktározódnak bennünk: Úgy éljünk, hogy igazi értékeket teremtsünk és ne bántsunk! Éljünk nyitott lélekkel, befogadva mások szeretetét és egymásra figyelve, megélve az élet apró kis örömpillanatait, tegyük tartalmasabbá földi létünk évtizedeit, hogy ráncokkal szabdalt arcunkon ne fájdalom, hanem mosoly tükröződjön, amikor tükörbe nézve összegezzük mi is történt velünk. Ha pedig padlóra kerülünk egy-egy helyzetben, rázzuk meg magunkat és mint a mitológiai Főnix, saját magunkból építkezve keljünk fel, lépjünk tovább, mert csak mi lehetünk saját sorsunk győztesei!