A filozófia nagy rendszerei

A filozófia neve görög eredetű, mint majdnem minden tudományé, és szó szerint a "bölcsesség szeretetét" jelenti. Az a bölcsesség pedig, amelyről szó van benne, a teljes tudás, ami a görögök felfogása szerint oly fenséges valami, hogy csak az istenség és nem az ember lehet birtokában. Ezért az ember osztályrésze csupán a bölcsesség szeretete, a teljes tudás megszerzésének a vágya, s így a filozófia alapjában véve örök kutatás. Tárgya a világegész megismerése, mert az egész tudás csak az egész valóságra irányulhat. S ahogy a világegész egyetlen nagy összefüggő rendszer, épp úgy a róla szóló tudás is ilyen tudásrendszerben tárul föl előttünk. A tapasztalat azonban nem foghatja át a világegészet, hanem csak ennek töredékeit. A filozófia ennélfogva nem lehet tisztán tapasztalati tudás, hanem ennek a kiegészítése, a tovább építése, amely úgy megy végbe, hogy elménkkel tudásunknak azokon a szálain következtetünk tovább, amelyek a törekedés tapasztalat adottságainak egységbe tartozását igazolják. Ezért az elvek felé visszahajló, reduktív nyomozással a világ ősi egységét kutatjuk, s ezt az ismerési módot filozófiai spekulációnak nevezzük. E spekuláció racionális elvekre támaszkodik és eredményeként föltárul a kutató ész előtt a világnak egy egységes, minden részében összefüggő és egymást kiegészítő víziója. Ebben a vízióban értelmet nyer aztán a valóságnak minden mozzanata. Természet és ember egyaránt megtalálják benne a maguk létének természetét. Ha tehát pár szóval meg akarjuk jelölni, hogy mi a filozófia, azt fogjuk mondani, hogy a világnak és benne az embernek racionális elvekkel igazolt egységes víziója.