A filozófia

"A filozófusnak és a filozófiának igen érdekes helyzete van az emberek gondolkodásában. Általában valami idegennek, a való élet zűrzavarától messze lévőnek tartják, hiszen a latin közmondás is azt mondja: primum vivere, deinde philosophari - első az élet s aztán jő a bölcselkedés. Éppen ezért a filozófust rendszerint olyan embernek képzelik, akiben kevés a cselekvő kedv, akiből hiányzik a gyakorlati élet szükségleteinek a felismerése, s emiatt sokszor mosolyogni is szoktak fölötte. Mégis azt látjuk, hogy a filozófus is, meg a filozófia is önkéntelenül érdekli, vonzza az emberek elméjét. Az élet viharai közepette küzdő ember úgy van vele, mint a gyermekkor boldog idejével: a férfias cselekvés zűrzavarából vágyó tekintettel néz vissza a játéknak, a tettekben lezajló léttel szemben a szemlélődés boldog örömeiben élő létnek az idejére. A gyakorlati ember úgy képzeli, hogy a filozófus az elysiumi boldog mezőkön, vagy a világ fölé nyúló hegycsúcsokon él. Nem bántják őt a valóság fájdalmas ellentétei, mert megoldotta mindezeket, vagy pedig oly magaslaton áll, ahonnan egy tekintettel átfoghat közelt és távolt, múltat és jelent, s így elmosódnak szeme előtt a bántó ellentétek: együtt és egyszerre, az örökkévalóság szemszögéből látja a dolgokat."