A fényképező művészete

"A könyvnek mintegy fele rövidre szabott művészettörténelem. A képzőművészet mindegyik ágazatát, a történelmi fejlődés minden fázisát ismerteti. Természetesen legrészletesebben a festőművészettel foglalkozik, azzal a művészettel, amelynek a fotografáláshoz a legtöbb köze van. Megállapításai ha nem is minden esetben helytállók, a laikusok számára mégis tanulságos, amit mond. A fotográfus érdeklődését felkelti, és ami a legfontosabb, minden egyes esetben feltárja azokat az értékeket, amelyeket a képzőművészetből a fotográfusok a maguk számára hasznosíthatnak. Ismerteti e munkák tanulságait és nagy szeretettel, szinte túlzott áhítattal foglalkozik a képzőművészet nevesebb szereplőivel, azok alkotásaival. Pécsi aránylag keveset foglalkozik könyvében a fényképezés mesterségbeli részével. Annál több súlyt helyez arra, hogy kartársainak képzőművészi tudását növelje és ízlésüket megjavítsa. Türelmes tanító és nem riad vissza attól, hogy a fontosabb mozzanatokra ismételten visszatérjen, természetesen mindig más és más kérdéssel kapcsolatban. Gondos részletességgel ismerteti a fényhatás kiaknázását, az elhelyezkedés fortélyait, a szövetek, ékszerek, bútorok szerepét stb, stb. Külön fejezetet ír a képszerűségről, a portréról. Könyvének utolsó fejezete, mely - legalább a címe szerint - a fényképezés technikájáról szól, szintén át van szőve képzőművészeti vonatkozásokkal, régi mesterek példáira utal, ecsetvonások szélességével, festék felrakással foglalkozik, litográfiákra, fametszetekre hivatkozik. Mindez csak azért, hogy minél biztosabb alapot adjon a fényképező arisztokratikus érzéseinek és tudatossá tegye mindazt, ami benne ösztönös."