A fecskék délre szállnak

E kötet írója Temerinben született 1914-ben. Iskoláit Jugoszláviában végezte, és már ifjúkorában eljegyezte magát az irodalommal és az újságírással. Első kötete, a Csillaghullás 1932-ben jelent meg Újvidéken. Ezt követi még egy verseskötete, majd a próza felé fordul érdeklődése. Munkatársa a szabadkai Híd-nak, a Kalangyá-nak, a Hétről hétre című irodalmi hetilapnak, később a budapesti Új Időknek; felelős szerkesztője, majd főszerkesztője egy Zomborban megjelenő napilapnak. A háború után több regénye, riportkönyve, szociológiai írása jelent meg. Ifjúkora óta tolmácsolója a jugoszláviai irodalomnak, fordított számtalan elbeszélést a Nobeldíjas Andrictól, Krlezának pedig a Filip Latinovicz hazatérése című regényét ültette át magyarra. Fordításai tizenegy kötetben jelentek meg, ez a mostani regénye pedig a tizenhatodik eredeti kötete. A háború befejezése óta Budapesten él, a Magyar Nemzet munkatársa. Illés Sándor írói munkásságának jellemzője, hogy mindig a népélet mélyáramait kutatta, érzékelte, hogy olyan történeteket, sorsokat állíthasson az olvasók elé, amelyek megdöbbentenek, eszméltetnek, gondolkodásra és cselekvésre kényszerítenek. Jelen kötete - a benne olvasható kisregénnyel és hosszabb-rövidebb elbeszélésekkel - az életműnek ezt a következetességét érzékelteti: fájdalmas-szép történeteiben mindig szolidaritását juttatja kifejezésre - egyszer megrendült együttérzéssel, máskor felindult bíráló szenvedéllyel. Az elbeszélések mintegy három évtized termését, élményköreit fogják át, főleg az alföldi falu múltjára koncentráltan, a címadó kisregény és egy-két hosszabb elbeszélés a mai magyar élet eddig kevéssé felderített, íróilag még kiaknázatlan területeire vet fényt. Illés Sándor otthonosan mozog egész sor témakörben, problémaszövevényben - ennek köszönhető kötetének sokrétűsége, érdekkeltő, fogva tartó színgazdagsága.