A fátylam kicsit oldalra billent

Ozsgyáni Mihály A fátylam kicsit oldalra billent című könyvének fülszövege: ,,Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó. Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem." Pogány Judit - színművész: ,,Egy lendülettel, gyorsan olvastam el a könyvet. Sietnem kellett, mert minden pillanatban azt éreztem, ha nem tudom meg azonnal, mi történik a következő oldalon, megfulladok! Ozsgyáni Mihály írásában dübörög a közlési szándék, s ez engem is hajszolt, hogy tovább, tovább! Hogy honnan gyűlik össze egy minden külső és belső jó tulajdonsággal megáldott fiatalemberben ennyi keserű életismeret, groteszk humor és bölcsesség... bár csodálkozom, de a regény végére ezt is megtudom! Szeretem az írót és a könyvét is! Hajrá Misi!!!" Györgyi Anna - színművész: ,,Misi bizarr humorú családregényét olvasva úgy éreztem magam, mint egy teafilter, amit forró vízbe mártogatnak. Nevetés közben megríkatott, majd a torkomra forrasztotta a szót. Felkavaró, csodálatos írás!" Koltai Lajos - operatőr: ,,Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza - áldott őszinteséggel ajándékoz meg... sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás... a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan - örökké velünk maradó átélhető sorsok birtokában... és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is... mondhatnánk, hogy ilyen nincs is - de van... nagyon is van, csak más a minősége és... gyönyörű... azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba -... megéri.... hála annak, aki felfedezte... hála annak, aki közreadja..." Szarka János - rendező: ,,Olvassák ezt a könyvet! Merjenek benézni az ablakon, a fellebbenő függöny mellett, a Puskaporos utca százhetvennégybe. A pokol tornácára. Az életünkre." Őze Áron - színművész: ,,Pókháló finomságú, és mégis szélsőséges érzelmeket kiváltó, zavarba ejtően kegyetlen, őszinte írás. Sors-vízválasztó, írónak, olvasónak egyaránt."