A dolgok

Még nem volt harminc éves Perec, amikor könyvét 1965 őszén Renaudot-díjjal jutalmazták. A fiatal szociológust megkérdezte egy újságíró, hogy mire fogja költeni nagy példányszámban megjelenő könyve honoráriumát. Perec mosolyogva, bizonyára némi iróniával felelt: "Olyanféle dolgokat vásárolok majd belőle, mint amilyeneket regényemben lepocskondiáztam." Mintha arra utalt volna ezzel a megjegyzéssel, hogy A dolgok két hősének, Sylvie-nek és Jerome-nak nemzedéke az ő nemzedéke, világuk az ő világa. Amit ennek a két párizsi fiatalnak az életéből megírt, alkalmasint nemcsak a tudományos kutató érdeklődésével figyelte meg, hanem az osztályában és nemzedékében benne élő író érzelmi és gondolati fogékonyságával is. A két fiatal alakján, gondolkozásán keresztül Perec rávilágít a mai francia ifjúság egy bizonyos rétegének a helyzetére, problémáira, lehetőségeire, és a sokféle életút és magatartás közül azt rajzolja meg rendkívül sokrétűen és árnyatlan, hogy miképpen lesznek értelmiségi hőseiből polgárok, vágyakkal, álmokkal teli fiatalokból a kényelemhez, a pompás és drága dolgokhoz ragaszkodó, kiábrándult felnőttek. Izgalmas érdekes, rokonszenves könyv, a XX. századi illúziók elvesztésének gondolatébresztő, megkapó története.