A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon

Megjelent az Írásművek Kiadó reprint sorozatában. - Liszt talán egyetlen olyan műve, amelyet nemhogy lanyha lelkesedéssel, hanem egyenesen felháborodással fogadott a hazai közönség. Évekig szenvedett a jelen könyvben - egyébként sokhelyütt tévesen, de rosszindulat nélkül - leírtak miatt. Támogatói, rajongói közül voltak, akik ellene fordultak. Simonffy Kálmán, akit a kor egyenesen csak ,,a magyar Schubertnek" nevezett (mily süket állítás!), és akit Liszt mindig kedvesen szóra méltatott, a következő levelet írja a megjelenés alkalmából egykori példaképének: ,,Uram! Mit művel Ön? Mit ír azon röpiratában, melyet magam ugyan még nem olvastam, de melyből az összes magyar hírlapirodalom idézi a következő helyet: >>a magyar zene nem a magyar nemzeté, hanem a cigányé<<. Nagy Isten, mily ámítás! - A közvélemény Ön ellen van, s íme tudósítom, hogy meg kell Önt, mindazon szigorral, melyet érdemel, cáfolnom. Nagyon sajnálom, hogy Ön ellen kell írnom, Ön ellen, ki hozzám oly jó volt. De hazafiúi kötelességemet nem mellőzhetem. Ezen pillanattól kezdve utaink eltérnek egymástól. Isten Önnel örökre! Simonffy Kálmán" Persze Lisztet érzékenyen érintette a botrány, annak ellenére, hogy nyilvánosan igyekezett úgy mutatkozni, mintha a sértéseket elengedte volna a füle mellett. Augusz Antalhoz intézett levele ma is aktuális: ,,A cigányokról szóló könyvem körül csapott egész hűhó láttán úgy éreztem, hogy sokkal inkább magyar vagyok, mint a magyarmániások..."