A csodálatos esernyő

A kötetben helyet kapott írások meseként és ifjúsági elbeszélésként is olvashatók. E történetek gyakori alaphelyzete az, hogy a mesélő, egy nyolc-tízéves kisfiú, kérdéseivel mindegyre a létezés, a világmindenség nagy titkait feszegeti. És talán fölösleges is mondanunk, hogy nem kapja meg a számára hiteles választ, hiszen a körülötte levő felnőtteknek ilyen kérdések megválaszolásához nincs elegendő tudása, fantáziája, bátorsága. A kötetnyitó elbeszélésben a hóvirágméz a kíváncsi gyermek képzeletében igazi varázsszer, ,,a legfontosabb édesség", ,,amitől az ember megértheti a titkokat". A gyerekkor elmúlt régen, ám az író lelkében minden tavasszal újjáéled a vágy, hogy ezt a titokzatos csemegét megízlelhesse: ,,Sajnos mindeddig nem jutottam hozzá. Bár elképzelem az ízét, gyanítom a hatalmát. De mert nem ettem hóvirágmézet egy bödönnel, ma sem értem pontosan az ébredő tavasz erejét. Csak ámulva nézem, akár gyermekkoromban."