A csíki havason

Részlet a könyvből: Olyan meleg volt, hogy a marhák már tíz órakor bogározni kezdtek. Nem volna Potyó Dávid a tisztességes nevem, ha én ezt, már az este nem tudtam volna. Tudtam s úgy tarisznyáltam, hogy napmentéig nem is nézek a kaliba felé. A marhákat a ciherből még a medve sem tudná kikergetni, hát bátran elmehetek Bálványosvárig, akár a Mohos-tetőig. Nincs is fontosabb dolgom s jólesik a kirándulás s nyugodtan indulhatok, mert ha gyermekecske vagyok is, tudom, hogy legyes időben a marha ki nem mozdul a sűrűből. Inkább éhezik, de a léggyel nem eteti magát. Hát ebben igaza van a tehénnek, ökörnek egyaránt, mert ami az evést illeti, napnyugtakor is jóllakhatnak, ha a légy már aludni megy. Ilyenformán tervezgettem, fontolgattam a kirándulásomat s az is eszembe jutott, hogy a rosszban is van valami jó. A légy s egyéb bogár nagy ellensége a marhának, de ha nem volnának, akkor nem bogároznának, nem rejtőzködnének el marháim a sűrűben s én akkor nem indulhatnék kirándulásra. Mosolyogtam, kicsúfoltam az eszemet: - Ha a volna nem volna, ki tudja, hogy mi volna! Elindultam s legyet, dongót és mindent elfeledtem, mert a Havas puszta melletti csutakosban úgy piroslott az eper, mint néhol búzában a pipacs. Hamar elé a bicskát s lehántottam a legközelebbi fenyőfának a kérgéből akkorát, hogy a csizmadia bocskort is szabhatott volna belőle. Abból egy miccre kászut csináltam s megszedtem illatozó, szemnek is gyönyörű eperrel...