A csavargók barátja

Az erdők összeboruló lombjai alatt, rácsodálkozva a tábortüzek lángjára, szerettem álmodozni én is. A messzeségek, a csúcsok hívogatóan beleharangoztak az én szívembe is. A lombzúgás, a nóták foszlánya üzenetet hozott nekem is. De egyet nagyon sokáig kellett keresnem: eszményt! Olyat, aki az én fiatal szívemnek is sokat, nagyon sokat tud mondani. És aki modern: akinek az álmai és a vágyai rokonok az enyémmel. Egyszer aztán egy életrajz fehér lapjain találkoztam vele, a Csavargók Apostolával. Úgy itta a lelkem az életből szétcsurranó sok szépségét, mint a Tisza-parti homok a felhők könnyeit. Éreztem: tisztultabbak lettek a vágyaim, és megsejtettem, hogy az élet szépségei mögött sok a szomorúság, a sírás... Ezért szegődtem a nyomába, a Csavargók Atyjának, hogy segítsek neki. Ez a kedves, modern szent, ez a nagyszerű ember egyszer ezt mondotta növendékeinek: ,,Ó, fiúk, ti elraboltátok a szívemet!" Ő az enyémet tette rabjává és még nagyon sokakét. Ez a könyvecske csupán néhány jelenetet perget le az életéből, de ha csak egy-két fiúnak a szívébe önt is hitet, akaratot, már ezzel is derűsebbé, melegebbé teszi a mindig küzdelmes emberi életet!