A cigány útra ment... - Cigányzenekaraink, valamint népzenei és néptánctársaságok külföldjárása a kezdetektől a kiegyezésig

Ha jól emlékszem, valamikor a nyolcvanas években, talán a mexikói futball világbajnokság előtt a kezembe került egy matricasorozat, mely a résztvevő országok jellegzetes figuráiként mutatta be a labdazsonglőröket. Az olasz futballista a velencei lagúnában gondolázva dekázgatott, az argentin egy ló hátán ülve, lasszóval a kezében, a mexikói sombreróval a fején egy kaktuszliget előtt, a magyar pedig hegedűvel a kezében, cigányzenésznek öltöztetve egyensúlyozta a lasztit. Mi tehát így vagyunk könnyen azonosíthatóak - a gulyás, csikós, paprikás és a puszta emlegetése, ábrázolása mellett - a világ számára. Érdekelni kezdett, hogy honnan, s mikor került Európa, a világ köztudatába országképünk egyik máig fontos, meghatározó jegye? Mikortól kezdődött, s hogyan terjedt el Magyarország azonosítása cigány muzsikusainkkal, cigányzenészeinkkel? Mikortól kezdve beszélhetünk arról, hogy - szójátékkal élve - a "cigány útra ment"? E kérdéskörnek próbáltam utánajárni többéves kutatómunkával, az Európa számos könyvtárában fellelhető korabeli sajtóanyagok alapos áttanulmányozásával.