A boldogtalanság művészete I-II.

Kolozsvári Grandpierre Emil (1907-1992) francia eredetű erdélyi család sarja. Apja kolozsvári törvényszéki bíró, egy időben az erdélyi Magyar Párt elnöke. 1924-ben családjával együtt került át Magyarországra. A budapesti egyetem jogi karán folytatott tanulmányokat, amelyeket nem fejezett be, hanem a franciaországi Colmar textilipari főiskoláján tanult tovább, majd Pécsett végzett olasz-francia és filozófiai szakon. Az irodalmi köztudat az ún. "esszéíró nemzedék" tagjaként tartotta számon, jóllehet elsősorban regényíró és elbeszélő. Első regénye, a Rosta, huszonnégy éves korában, 1931-ben látott napvilágot. Írásait a háború előtt főleg a Nyugat, a Magyar Csillag és az Erdélyi Helikon közölte. Önéletrajzi regényében (Tegnap, 1942) és más műveiben nagy témája: a beteg magyar valóságérzék és következményeinek ábrázolása a modern realizmus racionális elemző módszereivel. Regényeiben és novelláiban a felvilágosodás racionalizmusának a szemüvegén keresztül látja és láttatja a XX. század irracionalizmusát.