A TELJES Napló sorozat: Cholera-napló (Napló 1.) + Árvízi napló (Napló 2.) + Márciusi napló (Napló 3.) + Karácsonyi napló - (Különleges kiadás) (Napló 4.) + Millenniumi napló (Napló 5.) (összesen 5 db könyv)

Cholera-napló (Napló 1.) 190 évvel ezelőtt, 1831-ben Magyarországon kolerajárvány pusztított. A tizenhét éves Gruber Georgina a budai Várban, az édesapja cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a karantén hónapjait. A ma élőknek hátborzongatóan ismerős problémákkal kell megküzdeniük: a közeledő, halálos kór rémével, a pánikkal, a korlátozásokkal, az álhírekkel, a járványtagadókkal, a különböző - néha életveszélyes - gyógymódok hirdetőivel és magával a rejtélyes betegséggel, ami egyre közelebb hozzájuk szedi az áldozatait. Ráadásul kedvenc újságjukban, a Magyar Kurírban rendszeresen olvashatják a beszámolókat a járvány ijesztő adatairól: hányan betegedtek meg az ország különböző megyéiben, közülük mennyi a gyógyult és a halott. Az ország főorvosa, Lenhossék Mihály is a sajtón keresztül próbálja csitítani a kedélyeket, életmódbeli tanácsokat ad, és biztonságos megelőzési módokat, vagy alternatív terápiákat ajánl, közben pedig feltétlen bizalmat kér a városi és országos hatóságok, valamint az orvosok munkája iránt. Georginának és a családjának egy modern kommunikációs eszközök nélküli világban kell túlélniük a bezártságot, a szorongást, a betegségtől és a haláltól való félelmet és végső soron akár a fertőzést is. Fábián Janka kisregényében egy régmúlt halálos ragály történetét olvasva furcsán ismerős körülmények közé csöppenhetünk, és megállapíthatjuk, hogy 190 év alatt sok szempontból vajmi keveset változott a világ. Árvízi napló (Napló 2.) Alig hét esztendővel a pusztító kolerajárvány után, 1838 tavaszán minden idők legnagyobb árvize öntötte el az ekkor már rohamosan fejlődő, nyüzsgő és prosperáló várost, Pestet. A hónapok óta észlelt baljós előjelek ellenére a lakosok nem törődtek a fenyegető veszéllyel, és csupán a legalapvetőbb intézkedéseket tették meg a közeledő jeges ár feltartóztatására. Ezért március 13-a éjjelén szinte meglepetésszerűen zúdult rájuk a tengerré duzzadt Duna vize. A Cholera-naplóból megismert Gruber Vilma, aki ekkor már nem kíváncsi kamaszlány, hanem bájos, fiatal nő, a természeti katasztrófa idején Pesten, az idősebbik nővérének a házában tartózkodik. Mivel az otthonuk a megáradt folyótól csak egy utcányira fekszik, kis családjával hamarosan az események középpontjába kerül. Az ő szemével láthatjuk, ahogyan az ,,árvízi hajós", Wesselényi Miklós a veszéllyel mit sem törődve, fáradhatatlanul segíti csónakján a bajba jutottakat. De mások is kiveszik a részüket a mentésből, például az ismert nyomdász, Landerer Lajos vagy István főherceg, József nádor fia. A tragédia következtében Pesten a házak fele a földdel vált egyenlővé, vagy lakhatatlanná tette őket a napokig dühöngő árvíz. Vajon hogyan lehetséges egy ilyen mértékű katasztrófa után talpra állni, és újrakezdeni az életet - akár egy fiatal lánynak, akár egy városnak? Fábián Janka új kisregényében választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, és megismerhetjük annak a pár szörnyű napnak a történetét, amely szinte pontosan tíz évvel a forradalom kitörése előtt sokak életét romba döntötte, de egyúttal az újrakezdés reményét is megcsillantotta. Márciusi napló (Napló 3.) A Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga, Mosonyi Karolina 1848 tavaszán egy tipikus tizenéves lány életét éli. Iskolába jár, rajong a színházért, az irodalomért, pletykál a barátnőivel, és olykor emiatt bajba is kerül. Karolina naplót is ír, akárcsak annak idején édesanyja és nagynénje. Az első szerelem is megérinti ezekben a mozgalmas, lázas napokban, amikor a nagyvilágban és hazánkban sorra érkeznek a hihetetlen és egy fiatal lány számára rendkívül izgalmas hírek. Mindenki az újabb párizsi revolúcióról, a pozsonyi diétáról, majd az addig elképzelhetetlen bécsi forradalomról beszél, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a Pest-Budán sem kell sok a forradalmi szikra kipattanásához. Márpedig ebből Mosonyi Karolina sem akar kimaradni! Ezért hallatlan dologra szánja el magát; megszökik otthonról, és elindul a Pilvax kávéházba, mert tudja, hogy a forradalmi ifjúság ott gyülekezik, és a szerelmét is megtalálhatja ott. Ami ezután következik, az a fiatal lány életének legnagyobb kalandja és egyúttal az ország történelmének egyik legjelentősebb napja lesz. Ahogyan főszereplőnk fogalmaz: ,,Vannak olyan események, amelyekben sűrűbbé válik az idő, és visszatekintve hosszabbnak érezzük, mint valójában voltak. Igen, ez a másfél nap egészen biztosan ilyen volt: évek sűrűsödtek bele." Kísérjük el Karolinát erre a kalandra Fábián Janka legújabb kisregényében, és járjuk végig a jól ismert helyszíneket, éljük át az eseményeket ezúttal egy fiatal lány szemszögéből nézve. Karácsonyi napló - (Különleges kiadás) (Napló 4.) 1849 decemberében kemény faggyal és kiadós havazással érkezik meg a tél az országba. Az eddig gyászoló főváros lakóiba éppen ezekben a napokban kezd visszatérni az életkedv: a Nemzeti Színház mindennap új darabokkal csalogatja a publikumot, és a nemrégiben átadott Lánchídon a cudar időjárás ellenére élénk a forgalom a két város között. Ónody Hedvig, akinek az édesapja elesett, az öccse, Dániel pedig eltűnt a szabadságharcban, örömteli híreket kap e napokban. Mosonyi Karolina, Dániel menyasszonya és az édesapja, Mosonyi Gáspár, a nagynevű orvos arról értesülnek, hogy egy bécsi kórházban Dániel nyomára bukkantak. El is utaznak hármasban, és a karácsonyt már az ugyancsak hóborította, fenyő- és mézeskalács-illatú Bécsben töltik. Habár nem minden úgy alakul, ahogyan tervezték, mégis részesei lesznek egy igazi csodának, ami a karácsonyt ünneplő és az új esztendőt köszöntő császárvárosban még inkább megérinti a lelküket. Fábián Janka kisregényében megelevenedik a levert szabadságharc utáni első karácsony, ami azonban akkor is ugyanaz a szép, bensőséges és utánozhatatlan hangulatú ünnep volt, mint napjainkban. A veszteségek ellenére a könyv szereplői a maguk módján keresik és találják meg a nyugalmat és a boldogságot. Millenniumi napló (Napló 5.) Az Ónody család legkisebb gyermeke, Blanka éppen a Millennium évében, 1896-ban végzi el a Felsőbb Lányiskolát, és lépi át a felnőttkor küszöbét. Ebben nagy segítségére van egy napló, amit a dédanyja, Zsini mama - aki nem más, mint a sorozatot elindító Cholera-napló Georginája - tanácsára kezd el írni. Az idős hölgy aztán maga is tollat ragad, és ketten egyidejűleg igyekeznek megörökíteni ennek a sok szempontból rendkívüli évnek a történéseit. A tavaszi és nyári hónapokban Zsini mama és Blanka egyaránt nagy lelkesedéssel vesznek részt az Ezredévi Kiállítás rendezvényein, és együtt látogatnak el a helyszínekre. A fiatal lány közben átéli az első szerelem minden fájdalmát és boldogságát, az idős asszony pedig derűs bölcsességgel szemléli a körülötte rohamosan változó világot. Vajon hogyan vélekednek ugyanazokról a dolgokról, és miben tudják egymást támogatni? Fábián Janka ezzel a kisregénnyel búcsúzik a ,,naplóktól", amelyekből egy 19. századi család nőtagjainak történelmi viharok közepette kibontakozó sorsát ismerhettük meg. Most a századvég pompázatos ünnepségsorozata, a Millennium díszletei között láthatjuk viszont őket, és egyben el is köszönhetünk tőlük.