A Szentlélek kiáradása

VI. Pál pápa az 1975. december 8.- án kiadott ,,Evangelii nuntiandi" c. exhortációjában a következőket írja: ,,Úgy lehetne mondani, hogy napjainkban újból a Szentlélek kivételes korának résztvevői vagyunk. Újból fel akarják őt fedezni úgy, ahogy a Szentírás elénk tárja. Bátorságot érez, aki átadja magát az ő irányításának. Sokan csak őrá akarnak figyelni, tőle akarják vezettetni magukat. A Szentléleknek az egész egyház életében döntő szerepe van, de elsősorban az evangelizáló munkában nyilatkozik meg. Nem ok nélkül kezdődött az evangelizáció a Szentlélek sugallatára pünkösd reggelén." Magáról az evangelizációról pedig ezt mondja: ,,Az evangelizáció megfelelő módszerei fontosak, de a legkiválóbb módszerek sem pótolhatják a Szentlélek csendes munkáját. Bármekkora legyen a hithirdető tudása, mindez semmi, ha a Szentlélek nem kíséri. Őnélküle a leghatásosabb érvelés sem ér semmit. A legcsodálatosabb lélektani rendszerek is értéktelenek a Szentlélek segítsége nélkül" (Ev. nunt. 74). Vegyük hozzá, hogy szerte a világon a karizmatikus csoportok és irányzatok mind őrá hivatkoznak, belőle akarnak erőt és ihletet meríteni, mert meggyőződésük, hogy az apostoli egyház kezdeti melegének és lendületének ő volt a forrása. Az egyetemes egyház a II. vatikáni zsinattal meghirdetett reformjában is ezt a gondolatot képviselte. A teológiának az a feladata, hogy segítséget nyújtson ezekhez a törekvésekhez. A hívők tudatában tisztázni kell, hogy valójában kit nevezünk Szentléleknek, mi az ő üdvtörténeti és üdvrendi szerepe, hogyan működik az egyházban és a hívők lelkében. A könyv ezen a téren akar eligazítást adni, s így akar hozzájárulni az egyházon belül a vallásos élet elmélyítéséhez.