A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van

Noha a Bhagavad-gita számtalan kiadást megért már, és rendkívül széles körben olvassák önálló könyvként, eredetileg a Mahabharata, az ősi szanszkrit történelmi eposz egyik fejezete. A Mahabharata egészen a jelenlegi Kali-korszakig felöleli az emberi történelem eseményeit. E kor kezdetén, mintegy öt évezreddel ezelőtt történt, hogy az Úr Krsna elbeszélte a Bhagavad-gitat barátjának és hívének, Arjunának. Párbeszédük - minden idők legnagyszerűbb filozófiai és vallási dialógusa - egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete előtt hangzott el. Az ütközetben Dhrtarastra száz fia és ellenfeleik, unokatestvéreik, a Pandavák, azaz Pandu fiai álltak szemben egymással. Dhrtarastra és Pandu fivérek voltak, a Kuru-dinasztia sarjai. Dhrtarstra, az idősebb testvér vakon született, ezért a trón, mely egyébként őt illette volna meg, öccsére, Pandura szállt. Pandu fiatalon meghalt, s öt gyermekét Dhrtarastra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra ültettek. Így aztán Dhrtarastra és Pandu fiai együtt nőttek fel a királyi palotában. Dhrtarastra fiai azonban (különösen a legidősebb, Duryodhana) gyűlölték a Pandavákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható Dhrtarastra azt akarta, hogy ne Pandu gyermekei, hanem saját fiai örököljék a királyságot. Duryodhana Dhrtarastra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli Pandu ifjú fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vidura és unokatestvérük, az Úr Krsna körültekintő gondoskodásának köszönhetően élték túl az őket ért megannyi támadást. Az Úr Krsna nem közönséges ember volt, hanem maga a Legfelsőbb Istenség, aki alászállt a Földre, s egy virágzó dinasztia hercegének szerepét játszotta. Ebben a szerepben Pandu feleségének, Kuntinak, vagyis Prthanak, a Pandavák anyjának unokaöccse is volt. Rokonukként és a vallás örök fenntartójaként kegyében részesítette és megvédelmezte Pandu jámbor fiait.