A Balaton melléki présházak

Az emberi munka, az évezredes kultúra varázsolta széppé nagy tavunk partjait. Eötvös Károly a györöki dombról a világ legszebb táját látta meg: "... a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott... Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgyhegynek és Badacsonynak komoly fensége s az a nádas, minta nekem súgna-búgna s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása s egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva... A jelennek minden élettünete, sok százados multnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett." A varázslatos kép ma is ugyanaz, akár Balatonfüred felett, túl már a gerincen, Szöllős felé, a zöldelő, a napsugárban úszó tündéri táj, akár a Káli medencében, a Fekete-hegy oldalán. Mindenütt, amerre csak a szem ellát, szőlő és szőlő, és présház és pince, mindenütt az ember kezemunkája, évezredes szorgalma, gondoskodása, teremtő tevékenysége.