A 2. magyar hadsereg IV. hadtestének története

Hazánk történelme bővelkedett az egész nemzetet megrázó tragikus eseményekben, a tatárjárás, Mohács, Világos, Trianon és bövithetnénk a sort. A ma élők számára mégis, talán legfájóbb a második világháborúban való részvételük, ezen belül az 1942-43. évben a szovjet hadszíntéren szinte teljesen megsemmisült 2. magyar hadsereg tragédiája. Az első világháborút követő években - miként szerte a világban - úgy a magyar falvak és városok százaiban emlékmüveket állítottak a háborúban hősi halált halt katonák tiszteletére, ahol az édesanyák, a feleségek és a gyerekek leróhatták kegyeletüket hozzátartozóik emléke előtt. A katonai szakemberek pedig nagy lendülettel fogtak hozzá már a húszas évek elején a háborús tapasztalatok feldolgozásához. Rövid idő alatt megírásra került szinte valamennyi magyar katonai alakulat (ezred, hadosztály) története, illetve azon nagyobb csaták eseményei, ahol a magyar katonák nagy számban vettek részt. Azaz a társadalom elsirathatta halottait, kibeszélhette fájdalmát és összegezhette a tapasztalatokat A második világháborút követően ez nem történhetett meg. Nem állíthattak emlékművet az elesetteknek. Gyerekek ezrei nőttek úgy fel, hogy nem ismerhették meg édesapjukat, de még egy szál virággal sem róhattak le kegyeletüket sírja előtt. Sőt nyilvánosan még beszélni sem volt ildomos róluk, mert egy bünös eszme bűnös végrehajtóinak számítottak. Ez a megítélés az 1970-es évtized végétől kezdett változni és már inkább ártatlan áldozatokról szólt a történet. A nyolcvanas évek elejétől kezdődően indult el levéltári dokumentumok alapján tudományos alapossággal történelmünk e fehér foltjának feldolgozása. Tanulmányok, visszaemlékezések, okmányválogatások, monográfiák jelentek meg, amelyek részben vagy egészében foglalkoztak a Magyar Királyi Honvédség, ezen belül a 2. hadsereg történetével. Munkámban a 2. magyar hadsereg IV. hadtestének tevékenységét kívánom bemutatni az 1942-es mozgósítástól az 1943-as hazatérésig