4 db a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatból: Galaxis útikalauz stopposoknak + Az Úr hangja + Szép új világ + A tibeti orgona

Galaxis útikalauz stopposoknak Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Galaxis Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA! Az Úr hangja Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét... vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk... na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről. Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket... S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége - önmaga számára is - különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni. Lem 1968-ban írt műve ma is magával ragadó intellektuális kaland, egyszerre tudományos, filozófiai és pszichológiai regény; s félig elfeledett klasszikusból most új életre kelt Pálfi György azonos című, a regény által ihletett filmjének köszönhetően is. Stanisław Lem (1921-2006) a huszadik század egyik legsikeresebb, legolvasottabb sci-fi-írója; nemcsak fantaszta, hanem nagy gondolkodó is, aki az elsők között írt tudományos alapossággal és filozófiai mélységgel a mesterséges intelligencia, a génmanipuláció vagy éppen az internet veszélyeiről. Művei több mint negyven nyelven jelentek meg. 1973-ban elnyerte az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt később - az amerikai sci-fi igénytelenségére tett kritikus megjegyzései miatt - visszavonták. Szép új világ 2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha már a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat - művészet, hit - mind oda kerültek, ahová valók: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, többet akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek nincs helye a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világállamában. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott bajkeverő összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával - mondjuk, egy Szép új világ című könyvvel. A kultikus brit szerző, Aldous Huxley látnoki erejű könyve minden egyes eltelt évvel aktuálisabbá és dermesztőbbé válik; 21. századi mindennapjainkat egyre kevesebb választja el az egyáltalán nem szép, de valóban új világtól A tibeti orgona A világhatalomért folyó harcban csak azok győzhetnek, akik a képességeiket a felsőbb jó szolgálatába állítják. A jó és a rossz küzdelmében kibontakozik a tudás és a gondolat erejének határtalansága, mely tökéletes fegyverré kovácsolódik az emberiségre irányuló csapás megakadályozása érdekében. A XXI. században vagyunk, ahol a népesség száma tizenkétmilliárd. A Föld ökológiai egyensúlya teljesen felborult. A levegőszennyezés üvegházhatása megolvasztja a Sarkok jégsapkáit, így új özönvíz fenyegeti az emberiséget. E vészhelyzetben ülnek össze a Terra legkiválóbb tudósai a stockholmi konferencián, hogy csak a saját érdekeiket védőkkel szemben kikényszerítsék az emberiség létfeltételeinek megmentését. Az egyik felszólaló ellen, aki a Földet sújtó problémákért egy titokzatos személyt okol, merényletet követnek el, melynek során megmérgezik. A konferencián kialakult zűrzavarban a Föld színéről eltűnnek bolygónk legkiválóbb tudósai. A kozmoszban ismeretlen hovatartozású, megközelíthetetlen űrerőd kering, mely Hámán professzor főhadiszállása. A professzor univerzális géniusz, de valójában egy gátlástalan őrült, aki gyilkos eszközökkel törekszik világhatalomra. Az elmezavarodott professzor karmai közül csak gondolataik összeforrása ad lehetőséget a menekülésre a fogvatartottak számára. Vajon sikerül-e a ragyogó elmével rendelkező foglyoknak a tibeti orgona segítségével megmenteni az emberiséget a pusztító katasztrófától? Elkerülheti-e az őrült tudós, hogy szembenézzen lelkiismeretével, Önmaga hátborzongató tükörképével?